Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllok (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Család: Nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae)
Faj: Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)

Hazai jogi védettség: Védett
Természetvédelmi értéke: 100.000Ft

Kistermetű, robosztus testfelépítésű gyík. Gyakorlatlan szem könnyen összetévesztheti a fürge gyíkkal, különösen a fiatal állatokat. Maximális hossza 16-18cm. Farka - mely a teljes hossz több mint 60%-át kiteszi - csak a közepétől kezd elvékonyodni, s ezért tömzsibbnek, rövidebbnek hat. A hát vörösesbarna vagy szürkésbarna. A gerinc vonalában feketésbarna csík húzódik végig, amely a faroktő után tűnik el. A hát és az oldal találkozásánál sötétbarna foltokból álló sor húzódik, melyek között sárgásbarna pontsor fut le majdnem a farok végéig. Az oldalakon barnás sáv látható, melyet sárgásfehér pettyekből álló csík szegélyez. A hasoldal inkább sötét, a piszkos sárgától a téglavörösig változik és kisebb - nagyobb fekete pettyekkel tarkított. Egyes példányoknak a hasa fekete, ugyanezeknél a hátoldal is ilyen színű. A nemek a színük alapján alig különíthetők el, bár a narancssárga vagy téglavörös hasúak inkább a hímek közül kerülnek ki. A két nem között méretbeli különbség sincs. A fiatalok színe hasonlít az öregekéhez.

Földrészünkön a legnagyobb elterjedési területű gyíkfaj, amely csak Dél-Spanyolország és a Fekete-tenger partvidékéről hiányzik. Elterjedési területe túlnyúlik az Északi sarkkörön egészen a 70. szélességi körig. Ázsiában az Amur-folyó, Észak-Mongólia, a Bajkál-tó és a Szahalin-szigetek határolta térségben honos. Bár a Kárpát-medencén kívüli területeken elsősorban hegyvidéki faj, Magyarországon eddig kizárólag síkvidéken került elő. Hazánkban a jégkorszaki reliktum fajok közé tartozik. Jellemző a Hanságban, Bátorligeten, a Szatmár-Beregben, de Ócsa - Dabas térségéből is ismert előfordulása.

Tőzeglápokon, nedves erdőszéleken, kaszálóréteken, vizenyős erdőkben fordul elő. A Kárpát-medencén kívül elsősorban hegyvidéki faj, de itt is elsősorban a nedves réteket, kaszálókat népesíti be.

Március végén, április elején jön elő a telelésből, és április végén, május elején párzik. A nőstény a tojásokat a testében hordozza, így azokból a fiatalok a lerakás után - júliusban, vagy augusztus elején - nagyon gyorsan mintegy fél óra alatt kelnek ki. Innen származik egyébként tévesen az elevenszülő elnevezés, amely így nem valódi elevenszülés. A kis gyíkok 4,5-6cm hosszúak és kibújásuk után önálló életet kezdenek. Az elevenszülő gyík nappal aktív. Éjszaka és kedvezőtlen időjárás esetén kő alatt, rágcsálók járataiban, üregekben, gyökerek alatt pihen. Miután az élőhelyei hűvös, nyirkos területek, sokszor találkozhatunk vele a gyíkok számára kedvezőtlennek tűnő időjárású napokon is, borús, szemerkélő esős időben. Téli álomra október elején-végén, mélyen a földbe vagy gyökerek, vastag mohaszőnyeg alá bújik. Tápláléka elsősorban földigilisztákból, csigákból, meztelen csigákból áll, de rovarokat is szívesen fogyaszt. Hegyi gyíknak is szokták nevezni.

Sajnos pontos magyarországi elterjedését nem ismerjük, így állománynagyságáról sincsenek megbízható adataink. Védelméről elsősorban az élőhelyek védetté nyilvánításával és szakszerű kezelésével lehet és kell gondoskodni. Ez annál is inkább indokolt, mert hazai előfordulási helyein más ritka állat- és növényfajok is megtalálhatóak és ezek csak az élőhely megőrzésével tarthatóak fenn. Természetes ellenségei a rézsikló, és ahol együtt él vele, ott a keresztes vipera. Madarak is megfogják, különösen sokat zsákmányolnak a fiatalok közül, melyek jelentős része nem éri meg a következő évet. A predátorok (még nagytestű bogarak is vannak köztük) egyes területeken - ahol az élőhely beszűkült, s így állománya kisszámú - veszélyeztethetik fennmaradását.